Az ezerkilencszázas évek elején már ismerték a futballt a Magyar vidéken, így Tatabányán is. Csak 1910.02.06.-ig kellett várniuk a sportág helyi rajongóinak arra, hogy egy nemes gondolkodású bányamérnök - bizonyos Frei Ferenc - megalakítsa a Tatabányai Sport Klubot, a város altiszti kaszinójában. Ezen a napon Ö lett az elnök, és Szmuk Lajost választották titkárrá. Ettől a naptól kezdve a két alapító szervezte és irányította a tatabányai labdarúgást. Május közepén a labdarúgó csapat is megkapta a hivatalos belügyminisztériumi engedélyt és így nem volt akadálya annak, hogy futball mérkőzést rendezzenek Tatabányán. Az egyesület színe már ekkor kék - fehér lett, s megszületett a klub jelszava is: "Bátorság, erő, férfiasság". Bár a környéken már ekkor virágzó futballéletről szólnak a korabeli feljegyzések, az első hivatalos szerződést 1910.08.21.-én játszották. A tízes évek sporthírlapja 1913-ban azt írta, hogy a TSC az ország legjobb vidéki csapata! Az első világháború megbénította a futballéletet a városban, de a húszas évekre egyértelműen a labdarúgás lett a legnépszerűbb sportág a városban. A TSC a nyugati alosztály bajnokságában szerepelt, és rendre az élcsoportban tanyázott. Az 1925-26-os idényben bevezették a profizmust a Magyar labdarúgásban, ám az ezzel járó költségeket a tatabányaiak nem vállalhatták és ezért az amatőr bajnokságban indulhattak. A csapat teljesítménye erősen hullámzó volt, mígnem a II. Világháború után az élvonal küszöbére lépett a bányász csapat. Az 1947-48-as bajnokságban azonban sikerült a feljutás, az akkori világ elitjébe tartozó Magyar futball felső házába. Ekkor a nehéz ipart támogató párt politikai irányelvek jótékonyan hatottak a tatabányai csapatra is amely a lehetőségeit kihasználva erős összeállításban kezdhette a bajnoki szezont: Gál - Triff-Árkosi, Szabó, Kiss - Zárai, Majtán - Dóra, Berki, Balla, Dobos, Lázár. Igaz, az első évben csak a 13. helyen végzett a csapat s ezzel kiesett a másod osztályba. Ez után 3 évet kellett várni az újabb bajnoki címre s az ezzel járó első osztályú szereplésre. Ez sem sikerült jobban az első kísérletnél, a csapat 16. helyen zárt, s ismét kiesett az első osztályból. Ez után egészen 1955.-ig a második vonalban szerepelt a csapat, ám ekkor egy olyan gárdával sikerült kiharcolni a feljutást, mellyel sikerült megkapaszkodni az első vonalban. 1956-57-ben a 7. helyen zárt a csapat, majd következett a nagy siker: Az 1957-58-as idényben 4. helyen zárt a csapat, mellyel kiharcolta a legjobb vidéki gárda címet. Ekkor a tatabányai kaput az Arany Csapat legendás hálóőre Grosics Gyula védte. A csapat Lakat Károly vezetésével indulhatott a Duna kupában ahol két vereséggel az első fordulóban búcsúzott. A következő évben elért 4. hely a Közép Európai Kubában való indulást jelentette, mely óriási sikert, a döntőben a Bratislava elleni győzelmet hozott az ekkor már Tatabányai Bányász Sport Club néven futballozó gárdának! Hogy ez együttes ekkor már a nemzetközi porondon is jegyezték azt jelzi, hogy 1962.-ben egy nyári nemzetközi torna keretében a következő ellenfelekkel játszott a bányász: Kaiserslautern, Ajax, Servette, Nancy. Az 1964-es év azért is emlékezetes a tatabányai szurkolóknak, mert Tokióban Csernai Tibor és Gelei József a két tatabányai játékos olimpiai bajnok lett! Eközben a csapat többi tagja egy ázsiai nemzetközi tornán vett részt, ahol indiai, orosz, és burmai csapatokkal játszottak mérkőzéseket. A legnagyobb sikert a CSZKA Moszkva elleni mérkőzés jelentette, amit a TBSC 65000 néző előtt 1-0-ra nyert meg. Az 1966-os idényben a csapat a legjobb 8 közé jutott a Közép Európai Kupában, de ott a Fiorentina ellen elvérzett a csapata, akinek edzője akkor az Arany csapat híressége Hidegkúti Nándor volt. Az angliai világbajnokságon Gelei József és Szepesi Gusztáv képviselte a TBSC-t, a Brazil verő, 6. helyen végzett csapatban. Az 1968-as mexicói olimpián ismét két labdarúgó lett olimpiai bajnok a TBSC-ből: Menczel Iván és Szepesi Gusztáv. Az 1972-es müncheni olimpián ismét két labdarúgó szerepelt az olimpiai válogatottban: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán, aki ezüst érmet szereztek a Magyar csapat tagjaiként. Ebben az évben először a tatabányai csapat bejutott a Magyar Kupa döntőjébe, ahol a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a TBSC-t. A tatabányai csapat ezekben az években is a Magyar futball meghatározó együttese volt, a nyolcvanas években pedig az egyik legjobb Magyar csapat lett. 1981-ben az UEFA kupában a Tatabánya 2-1-re legyőzte a Real Madridot, s a visszavágón is csak 1-0-ra kaptak ki. A nyolcvanas évek egyik legjobb csapata: Kiss - Szabó, Lakatos, Fejes, Fischer, Emmer, Csapó, Hermann, P.nagy, Kovács, Weimper. Ebben az időszakban olyan neves edzők irányították a csapatot, mint a városba visszatérő Lakat Károly, Dalnoki Jenő, vagy Temesvári Miklós. A pályán együtt játszott a legendás csatár trió: Kiprich - Plotár - Vincze, s ennek is köszönhetően a tatabánya 1985-ben majdnem megnyerte a Magyar Kupát. Ezekben az időkben a nemzetközi kupákban olyan patinás csapatok látogattak Tatabányára mint a St Etienne, a rapid Wien, VFB Stuttgart vagy a portugál Guimares. A csúcsot az 1988-as bajnoki 2. helyezés jelentette, amit követett a politikai rendszerváltás után a kiesés, majd mélypontként 1993-ban az NB-III-ban való indulás. A sztárok külföldre igazoltak, s mivel a politikai rendszerváltás miatt a nagyvállalatok csődbe jutottak, az a veszély fenyegette a sportklubokat is. A bányának befellegzett, s úgy nézett ki, hogy a TBSC csillaga örökre eltűnt a Magyar futball egéről. Ekkor azonban Bíró Péter egy budapesti üzletember átvette a csapatot, mikor is a Tatabánya az NB 2-es bajnokság utolsó helyén állt 6 ponttal. 1998 nyarán egy megnyert osztályozó mérkőzést követően a csapat feljutott a másod osztályú bajnokságba. A külföldről hazatérő Kiprich József vezetésével a csapat hatalmas fölénnyel megnyerte a bajnokságot, s bejutott a Magyar Kupa döntőjébe. Itt óriási vihart kavaró játékvezetői ténykedést követően 2-1re alul maradt a Debrecen együttesével szemben. A következő idényben a csapat elindult a legmagasabb osztályban, ahol óriási bravúrral a 4. helyen zárt. Ekkor a csapat szerepelt az Intertoto kupában, ahol 3 forduló után a Zenit Szentpétervár ellen esett ki. A következő évben a csapat megnyerte a Magyar bajnokság alapszakaszát, s ismét az Intertoto kupában indulhatott. Itt három kör után az Olasz Brescia együttese ellen vérzett el a tatabányai csapat. A következő évben a csapat azonban meggyengült, is ismét búcsúzni kényszerült a Magyar Bajnokság 1 osztályából. 2002 nyarán Bíró Péter távozott Szombathelyre, s helyét az Autó Trader vette át. Az Auto Trader Kft amerikai tulajdonosa David Altomare Úr, aki a klub manager igazgatója - Kostandinos Gus Mokalis - invitálására érkezett Magyarországra, s támogatja a labdarúgást. Tavaly nyáron a tatabányai önkormányzat is részesedést vállalt a helyi labdarúgásban, hosszú távra megoldva a csapat gondjait. Jelenleg a csapat az egyik legfiatalabb átlagéletkorral büszkélkedhet a Magyar bajnokságban, és üde színfolt a csapatban a 10 helyi, saját nevelésű fiatal sorozatos szerepeletetése is. A tatabányai futball olimpiai bajnokai: Csernai Tibor, Gelei József 1964 Tokió Menczel Iván, Szepesi Gusztáv 1968 Mexicó Ezüstérmesek: Rothermel Ádám és Tóth Kálmán 1972 München A klub: FC Tatabánya Sziget Foci Kft, Székhely: 1113 Bp. Bartók Béla út 92-94, Telephely: 2800 Tatabánya Ságvári E. u.9 Telefon: 34/309-985, 34/309-986 Tulajdonosok: Tatabánya Város és David Altomare, Klubmanager: Kostandinos Gus Mokalis Edző: Sisa Tibor